A Nagykanizsa - Zalaegerszeg 74-es számú út két oldalán helyezkedik el a falu. Valamikor egyutcás település volt. A község magja a mostani Zalaszentbalázs fölötti dombtetőn állott, amelyet Árpád-kori földút szel ketté.

Régóta lakott hely. Középkori avar település nyomait a tsz-istállónál és a "Tót Mihálok réttyén" találjuk. A helység első írásos említése 1320-ból való Zentbalas néven. A jelenlegi elnevezés 1892-ből való. A helynév, a Balázs = Blasius magyarítása. 1333-ban már Jakab nevű papját említik a források. 1459-ben vásáros és királyi sókamarai székhely. 1460-ban Mátyás király megerősítette a falu egy részén Szentbalázsi Péter birtokát, a helység másik részét a Szele (Zele) család birtokolta, amely a XVI. század folyamán a település kizárólagos urává lett.
A török megjelenésével fokozatosan szegényedett, pusztává vált. A török elleni harcok emlékét őrzi az Agarét nevű dűlő.
1531-ben 34 portáról van tudomásunk. 1542-ben Zele Balázs 8,5, Zele Jakab 15 portája volt ismert. 1548-ban 26 új ház is épült. Egy év múlva lekötik népes és puszta telkeit, hegyvámját, erdejét. Jelentősnek mondható a település szőlőhegye. 1557-ben 7 hordó volt a bordézsma. 1564-ben megerősítették a Zele családot birtokaiban. Sőt 1578-ban már kúriájuk is volt itt. Vára ellenőrző erőd szerepét töltötte be, 1570-ben létezett, valószínűleg Thury György építette. Az 1580-as évektől már nem hallunk a településről.
1637-ben a török csapat feljött a szentbalázsi szőlőhegyre. Tizenegy év múlva a török 200 lovassal járt itt. A polgárokat vármunkára hajtotta. 1654-ben biztosan lakott hely. Egy év múlva a törökök Szentbalázs és Hahót szőlőhegyeire jártak fel bort inni. Ezek alkalmas idők voltak a lesvetésre. Az oszmánok az elkövetkezendő időben "csendességben" voltak, csak az utakat, hidakat csináltatták a szentbalázsiakkal. 1666-ban öt házasember élt itt.
Kanizsa várának felszabadítása előtt (1687 körül) Plaquada Szentbalázst is felégette, hogy a török ne tudjon élelmet szerezni. 1690 után - Kanizsa felszabadulása lehetővé tette - gyorsan épült a falu, 50 hold szántó, 5-5 hold erdő és rét volt a szentbalázsiak birtokában. Földesuraik: Rumy László, Sárkány István és Török Ferenc voltak.
A gyors fejlődést mutatja az 1697-es adatsor - jelzi a hét év alatti előrelépést -, amely 11 negyedtelkes jobbágyot, hat zsellért említ. Már 150 hold a szántó, 21 kaszás a rét, 1,5 mérföld területű a tölgyerdő. Új birtokosok a Csány, Segedy és Patedicz családok. Katolikusok és luteránusok a lakók. 1699-ben 12 adózóról tudunk, malmaik is voltak. 1700-ra úgy változott a megművelt terület rétje, hogy 160 kaszásra nőtt, 200 kapás volt a szőlő, 80 hold a tölgyerdő.
1701-ben 21 saját kenyerén élő gazdáról tudunk. A következő terményeket takarítottak be a földekről: búza, rozs, kukorica, hajdina, árpa, köles, lencse, tönköly, zab.
A Rákóczi-szabadságharc újabb megpróbáltatást jelentett. Pusztítás, pestisjárvány tizedelte a falut. A kuruc csapatok táborhelyének emlékét őrzi a Lóger-hegy dűlőnév a szentbalázsi határban. A szatmári béke után a parasztok erdőirtással, mocsarak lecsapolásával nagy területeket hódítottak meg.
1733-ban volt tanítójuk, amely Hahóton is szolgált. A lakosság számának alakulása is mutatja a fejlődést (1711 - 15 gazda; 1720 - 14 jobbágy, 4 zsellér; 1748 - 34 ház 148 lakos). Az 1750-es adatok alapján 60 gazdáról, 2 özvegyről van ismeretünk. Malmok voltak, 43 méhkast jegyeztek fel.

1758-ban csaknem az egész falut elzálogosították Inkey Boldizsárnak.
1767-ben 46 jobbágy, 29 házas zsellér élt itt. Az urbárium után az egész telek 20 hold szántóból, 8 szekér rétből állt. Tíz földesúr élt a faluban jobbágyaival. Az 1770-es összeírás 141 családról, 715 leiekről szól, 17 nemes is élt Szentbalázson. A növekvő lakosság irtványföldeket is alakított ki magának.
A főútvonal miatt gyakoriak voltak a katonai átvonulások. Fuvarokkal terhelték a lakosságot. A tanítónak 5 tanítványa volt. A lakosok nem akarták gyermekeiket taníttatni. A pedagógus harangozó és jegyző is volt egyben. Egy év múlva Balogh János már 13 gyermeket oktatott. Felszólították, hogy számtant is tanítson. A házát a lakosok tartották karban. 1733-an éltek ekkor a községben.
1730-ban Urunk színeváltozása tiszteletére épült kisebb templom. A mait Inkey Boldizsár építette 1781-ben, tornya 1784-ben készült el. (1777-ben az ősi templom már romos volt.) Mária mennybemenetele nevű temploma 889 léleknek adott hitgyakorlási lehetőséget, jóllehet ekkor papja nem volt.
1819-ben 99 ház és 763 lakos volt a faluban. Megközelítően ezek voltak az adatok 1828-ban és 1836-ban is. Ez utóbbi évben Pataikürtöspuszta 4 háza és 32 lakosa is ide tartozott.
Ekkor Inkey-és Skublics-birtok a település. Jelentős gulyái, juhai, szarvasmarhái, sertései voltak Szentbalázson.
1848-ban 1101 lakosa volt a községnek. Az 1848-49-es szabadságharcban 23 helybeli lakos állt Kossuth zászlaja alá. Lakói magyarok és katolikusok voltak. Iskolájában télen 75, nyáron 48 tanulót oktatnak. Segédtanítójuk is volt. Ennek ellenére 1870-ben 632 volt az analfabéta. Lovat, szarvasmarhát, juhot és kecskét tartottak, tenyésztettek.
A kapitalista fejlődés kevésbé éreztette hatását Zalaszentbalázson. 1910-ben már 858-an tudnak írni és olvasni. 1925-ben községi elemi iskola működött 3 tanítóval. 11 iparosa volt a községnek. Téglagyára, gőzmalma és szeszfőzdéje foglalkoztatta a helység lakosait, melyek állandó vagy időszakos munkát adtak. 1930-ban már 1103-an tudtak írni és olvasni Zalaszentbalázson. Nagykanizsa viszonylagos közelsége terményeinek jó piacot jelentett. Ezt a lakosok jól ki is használták.
A megélhetés fő forrása a mezőgazdaság volt. 1945 áprilisában végrehajtották a földreformot. 773 kh föld állt rendelkezésre, 187 új gazdaság alakult ki, 181 gazda kapott birtoklevelet, 695 hold földet osztottak ki, 1949-ben 3638 kh-nyi terület állt rendelkezésre. Termelőszövetkezet itt is alakult 1959-ben. A közös gazdaság másik formája is alakult ekkor: méhész szakszövetkezeti csoport. 1965-ben 354 tagja volt a Petőfi Tsz-nek. A következő évben a börzöncei tsz beleolvadt a zalaszentbalázsiba. 1968-ban a tsz megvásárolta a malmot és saját célra működtette. 1976-ban egyesült a fűzvölgyi tsz-szel.
Földművesszövetkezet 1963-tól működött.
Szociológiai jellemzők
A népesség alakulása az általános tendenciának megfelelően alakult. 1949-ben 313

házban 1535 lakos élt. Pataikürtös-pusztán 23 házban 123, a tanyákon 25 fő élt. 1962-re megkezdődött a csökkenés, 365 lakásban 1451-en éltek. Kürtöspuszta 28 házának 104 lakosa volt. 1970-re a lakóházak és lakosok száma is csökkent (333 : 1357).
1948-ban négy tanteremben hat tanító és egy tanár oktatta, nevelte a gyerekeket. 1959-re nyolctantermes lett az iskola.
Külön hangsúlyozni kell, hogy 1948-ban itt létesült az első Zala megyei diákotthon. A kisebb települések gyermekeit fogadta. Az is feltétlen kiemelendő, hogy 1947-től Zalaszentbalázson már szakrendszerű oktatás volt. 1958-tól bölcsőde is működött a faluban.
1963-ban körzeti általános iskola jött létre. Kürtöspusztáról, Börzöncéről minden diák a községbe került, Pölöskefőről és Kacorlakról csak a felső tagozatosok. 1964-ben diákotthon létesül a pölöskefői, börzöncei és kürtöspusztai gyermekek elhelyezésére. Az 1970-es évek környékén megszűnik a pölöskefői és kacorlaki alsó tagozat, minden diák Zalaszentbalázsra jár iskolába. 1975-től Magyarszerdahelyről a felsősök idejárnak. Az oktatás különös, de szükségszerű formája volt a kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztályuk, Zalaszentbalázson 1964-65-ös tanévben érettségiztek. 1964-ben új óvoda is létesült a településen.
1960-ban művelődési terem alakult 220 főt befogadó mozival. Könyvtára is lett a falunak. Népkönyvtárát már 1949-ben jelezték a források. 1968-ban új művelődési otthon létesült.